Én táncolnék veled...

Azt hiszem, táncolni fogok tanulni...
Végre.
Mert nagyon szeretek, de nem tudok... De most! Talán..

Az ablak

Bámultam az ablakon kifelé... Nem sokáig, csak pár pillanatig bámultam... (elég paradox, nem?)
Nem kellett volna...
Olyan jó lenne ilyenkor kézenfogva sétálni... Hát, ez ma este sem fog megtörténni...

Halvány reménysugár (CséPé után)

A múlt héten voltam Csillagponton...
Sok ember, nagy tömeg... több, mint kétezer fiatal, ebből 1200 ellenkező nemű... És én mégis magányosan jöttem haza.
Bár annyira nem reménytelenül.
Nem csak Isten után vágyódom, hanem egy lány is hiányzik... Egy bizonyos lány. Talán majd írok róla is.
Most megint az irodám négy fala visszhangozza csak a nevét. És a monitorom az arcát. Talán egyszer hamarosan egy asztal másik feléről mosolyog vissza rám. Nem kéne újra két évet várni rá...

Valahol el kell kezdeni

Kiskoromban volt egyik kedvenc mesém Kipling Magányosan Sétáló Macska c. alkotása. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer én is az leszek.
Ma is egyedül ülök az irodámban, csak a számítógépek zúgása hallatszik vissza a falról visszhangozva.
Anno arról volt szó, hogy a többiekkel leszek egy szobában, aztán ezen gyorsan túl is léptek, és más került oda.
Talán majd most sikerül ebből kitörni, úgyis átszervezés lesz. Sokan költöznek, hátha én is mehetek.